A VÖRÖS RÓZSA

"Alkalmatlan vagy a boldogtalanságra." (Zoli)

MAJKA CURTIS BLR - BELEHALOK 

Mielőtt szeptemberben az első helyre, Portugáliába elutaztam volna, az utolsó levélváltásban Owl azt írta nekem, hogy várni fog a repülőtéren, de viseljek egy vörös rózsát. Röhejesnek tartottam az ötletet, de azért az utolsó pesti napomon szereztem egy gyönyörű szatén rózsát a táskámra (meg a hajamba is, ha már ott voltam). A rózsa végigkísért az utamon, országok, táskák változtak közben. Amikor jöttem haza decemberben Magyarországra, a Leeds-i repülőtéren elvesztettem a rózsát, leszakadt. Az volt az első gondolatom, hogy bekeretezte a kalandot, véget ér az utazásom. Elhessegettem, ugyan már, ez csak egy szerencsétlen véletlen, hiszen csak pár hétre megyek haza, bejglit enni, puszikat kapni, ügyeket intézni, aztán megyek tovább.

Az elmúlt két hétben sokszor eszembe jutott, hogy nem figyeltem eléggé. Még mindig gyártok terveket, még mindig irányítani akarok. A szél pedig változik. Nem írtam a blogba, mert fogalmazgattam magamban az utolsó bejegyzést. Mert az az utazás véget ért. Egy anya hitét megpróbálja, ha a gyerekét nem látja rendben. Nem az abbahagyott egyetem, nem a dermedten várt orvosi leletek, hanem a boldogtalanság a szemében. És kiderül, hogy nem is beteg, de a tehetetlenséged nem múlik. Néhanap megtalál a magány, miért is viszed egyedül a felelősséget?

Kerestetek néhányan, mi történt, miért nem írsz? A poklaimat megosztani, ez a legnagyobb kihívás nekem, mióta itt írogatok. Nem tudom, hogy meddig maradok itt, nem tudom, hogy hova megyek tovább, egyedül-e vagy sem? A blogot az utazásomról kezdtem írni, mostantól az utamról szól. A nap végül kisüt és a vitorlákat utánaállítjuk a szélnek. Megyünk tovább, köszönöm Nektek.