EGYSZER

Rúzsa Magdolna - Egyszer

Sok kérdés volt, amikor szeptemberben elindultam. Néhány válasz meglett útközben, sok kérdés kihullott, a rácsodálkozás megmaradt. Úgy indultam el, hogy karácsonyra visszajövök, aztán vagy folytatom a régi, jólszabott életemet vagy majd meglátjuk. Sosem gondoltam magam egy vándormadárnak, jó vagyok az otthonteremtésben. De nincs maradásom, szerettem menni, megérkezni, kérdezni, hitetlenkedni, elbúcsúzni, újrakezdeni.

Voltam már a pöttyös bögrék és a tornazsákok világában és hiszem azt is, hogy van helyünk a világban. De, hogy az enyém hol van, most nem tudom. Otthagytam a parkettát, amibe lakkozás előtt piros filccel beleírtuk a nevünket, a szakmát, amibe 11 évesen beleszerettem, a fákat, amiket ültettem. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem tudnék igazán összebarátkozni, pláne nem tudnék beleszeretni valakibe, aki nem látta a Süsü a sárkányt, nem érti az Egyperceseket, nem majszolt Pirospöttyöst. Most már tudom, hogy elég a Jamie és a csodalámpa szemetlen kutyája, a Keresztapa és a sonkás tojás is közös nevezőnek. Viccet félretéve, sokkal inkább vagyunk egygyökerűek, mint a különböző kultúrák, szokások és vallások máza alapján gondolnánk.

Nekem mennem kell, hajt a kíváncsiság, a nyughatatlanság, a tenni vágyás. Biztosan érzem ezt, mégis összeszorul a szívem, ahogyan kimondja "Kedvesem".

SÜSÜ

"Not all those who wander are lost." (J.R.R. Tolkien)

 Szabó Benedek és a Galaxisok - A teljesség felé

Valamelyik nap megkért Stuart, hogy mossam le a címkét vagy 25 egyforma, halványkék, üres borosüvegről, mert valamit készíteni akar belőlük. Mondtam, hogy rendben, de cserébe tanítson meg palackot vágni. Nem volt vendégváltás, Owl sem volt otthon, úgyhogy ma jött el az üvegvágás napja.

Stu előző délután azon viccelődött -mondván, hogy napról-napra tisztább a ház, mióta itt vagyok és gyorsan is csinálom meg a dolgokat-, hogy ha becenevet adna nekem az "efficient" (hatékony) Mary lenne. Úgy tűnt, bóknak szánta, de engem elgondolkodtatott. Nagyra tartom a hatékonyságot és idegesít a lassúság. Mégis valahogy mást szeretnék. A hatékonyság hideg, opportunista. A lovag hatékony, a hősnek elvei vannak. A Süsü a sárkány meséje jól rajzolja ezt meg, a királyfi lovag, Süsü hős, ő a pillangókat szereti, a vackort és nem képes háborúzni. A lovag tökéletesen megoldja, én mégis inkább Süsü szeretnék néha lenni.

Szóval, Stuart ki akart fogni rajtam, már előre kárörvendett, hogy na, majd az üvegvágás. Megmutatta az eljárást, van egy célszerszám, ami körülöleli a palackot, rá kell szorítani, a benne lévő mozgatható gyémánt késsel körbekarcolni, majd a vágás vonalát forró majd hideg vízzel lassan végiglocsolni. És az üveg eltörik a vágási vonalon. Vagy nem.
Kaptam egy borospalackot, hogy vágjam ketté, mécsestartóra és üvegharangra. Hú, nagyon izgultam, de rájöttem karcolás közben, hogy az elv ugyanaz, mint a csempevágásnál, csak itt fel van tekerve a csempe. Csempét meg már vágtam párszor, rögtön pepita-diagonál konyhalappal kezdtük a gyermekem apjával. Forró víz, hideg víz, halk pattanás és kettétört. Tökéletesen a vágási vonalon. Úgy örültem neki, mint majom a farkának. Stuart nem akarta elhinni, ezért emelte a tétet, adott egy nagyon vastag falú 1,5 literes pezsgősüveget. Egyszerűen lehetetlennek tűnt, már a szerszámba való befogás is komoly kihívás volt, mert túl nagy volt az üveg. Körbekaristoltam másfélszer, beleadva apait-anyait. Locsolgattam felváltva a kétféle vízzel, pendülés. Életem egyik fő műve megszületett.