2015. november 12., csütörtök

A TITKOS KERT

Frances Hodgson Burnet könyve az egyik kedvenc regényem volt kislány koromban, ezt is Anyukámtól örököltem. Sosem remélt ajándék volt meglátni a fallal körül vett angol kertet és még a könyvben Mary-t becsalogató vörösbegy is leszállt nekem a falra. Belevesztem az egykori mesémbe, a magas falakra felfutó bokrok között, sövényekkel körülvett, téglával kirakott ösvényeken sétáltam, leültem az ősöreg fapadra, hallgattam a kergetőző madarakat. Rengeteg képet készítettem. Tegnap délelőtt dolgoztam is a kertben, avart gereblyéztünk, ketten kb. három kiskocsira valónyit, így igen jót nevettem rajta, amikor visszatérve a házba kaptam egy sms-t, hogy a barátaim gyűjtenek majd faleveleket nekem, ha már a hétvégén nem tudok velük tartani a budai kirándulásra.

Két napig ágyat cseréltem (igaza van a lektoromnak, valójában ágyneműt, de tudat alatt az angol kifejezést használtam), takarítottam, már kiválóan tudok négycsillagos szobát összerakni. A centrumban van egy rakás kiadó szoba, különböző árfekvésben, itt helyezik el a meditációs hétvégére érkezőket vagy akik csak úgy erre járnak megpihenni és igénybe veszik a B&B (ágy és reggeli) szolgáltatást. Közben mellesleg vasaltam (még mindig utálom a gumis lepedőket) és kezeltem a mosó- és szárítógépet. Elárulom, a buddhista szerzetesnők is benne felejtik a papírzsebkendőt a mosásban.

Ma délután jött el számomra a kánaán, van itt egy ajándékbolt és recepció, annak a kezelése lett az én dolgom. Remélem egy darabig maradhatok, mert kendők és mindenféle klassz tárgyak között ücsörgök, egy csomó könyvvel körülvéve. Ha jön vásárló vagy a telefont kell felvenni, akkor angolul beszélek (ma többek között a kedvenc pesti Govinda éttermemről, ami a krisnásoké és az egyik vásárló hozta szóba), ha nem jön senki, akkor angolul olvasok. Mindeközben boltosat játszom, imádom.


Nincsenek megjegyzések: