FOLYÉKONYAN

Jézusban persze nem hisznek, de egy keresztény országban élnek és szinte mindannyian keresztény családban nevelkedtek, így pénteken nagy karácsonyi készülődés kezdődött a buddhista meditációs centrumban. A szerzetesek és a rezidensek díszítették fel az épületet, nekünk workvisitor-oknak szokásos munkanapunk volt, csak a közös tea- és keksz szünethez csatlakoztunk. Hogy szürreális-e buddha képek között karácsonyfát látni? Szerintem igen, képeket itt találtok, de egyben gyönyörű is. Mélyen szimpatizálok Yann Martell Pi-jével, aki egyszerre akar hindu, muszlim és keresztény lenni.

 Itt amúgy is december elején állítják fel a karácsonyfát, bár az ajándékok csak 25-n reggel érkeznek, akkor hozza őket a Santa Claus. Ezért aztán Mikulást, ahogyan mi ma, nem is tartanak. Bár beszivárgott valamennyire, mert tegnap és ma mindenfelé lehetett mikulássapkás járókelőket látni. A hétvégén kétszer is megvilágosodtam Bridget Jones naplójával kapcsolatban, amit azóta szeretek, amikor még nem volt így felkapva és elcsépelve. Egyrészt sosem tudtam komolyan venni, hogy Mr. Darcy felnőtt férfi létére rénszarvasos pulóverben jelenne meg nyilvánosan. Péntek este megértettem, hogy ez bizony lehetséges. A nemzőkorú férfiak nemzeti sportot csinálnak a hülyébbnél hülyébb szarvasos, télapós pulóverekből, mellényekből és -ha nem látom, nem hiszem el- komplett öltönyökből. És ez nem büntetendő.
Lehet, hogy ciki, de én ma láttam először egy üzletben Wonderbra melltartót, ami miatt a könyv második részében ölre mennek a csajok a börtönben és napi félóra viselésnek egy szál cigi az ára. Nos, most már értem, miért.

Nagyon szeretem az alma cidert, de van még jobb. Az alma cider forrón. Az még csak fokozza a hatást, ha kedves pasi adja egy 'darling' kíséretében, nem tud annyira mosolyogni, hogy ne értsem. Végezetül az angol nyelv megértéséről, örökös lektorom kérésére. Hullámvasút. Így tudnám összefoglalni. Amikor fellélegzel, hogy érted, igen, most megvan, akkor valaki más szól hozzád és fogalmad sincs, hogy miről beszél. Elismétli és még mindig nincs. Szótagolja és még mindig nem érted. Negyedjére megérted és rájössz, hogy a basic angol szavai. Belefeledkezel a beszélgetésbe, oximoronról, Scott-ról és a nyúlhús zsírtartalmáról, aztán nem érted a buszsofőrt. Sosem érted a buszsofőröket. Viszont, ha figyelsz, akkor azt látod, hogy sokszor visszakérdeznek egymás közt is. Hogy a kanadai, az amerikai, az angol, az ír, a skót, a Wales-i másképp mondja. Sőt országon belül is, manchesteri, a liverpooli kiejtés és a rettenet geordie-ról már ne is beszéljünk. Nekik természetes, hogy sokféle angol nyelv van, a külföldi kiejtés csak egy újabb variáció. Tudják, hogy a spanyolok az s-sekkel küzdenek, a németek meg a magyarok a w-vel. Hálásak, hogy az országukban az ő nyelvükön beszélsz. És ők nemigen beszélnek más nyelvet. Úgyhogy félre kell tenni a gátlásokat, mi sokkal jobban félünk, mint amennyire ez nekik problémát jelent, majdnem mindig segítenek. Ha meg nem, akkor én mantrázni szoktam magamban, barátocskám, örülj, hogy nem neked kell magyarul beszélned, ikes és nem ikes igékkel, alanyi és tárgyas ragozással.