A tegnapi levelek nem sokban különböztek a korábbiaktól, néhány szó magamról, honnan jövök, miért választottam az önkéntességet. Mihez értek, milyen munkákat csináltam eddig, miért pont az adott hosthoz mennék. Egy dolog változott, néhány levélbe becsatoltam egy fotóalbum linkjét. Nem mindig sikerül megosztanom, de készül útközben pár ezer fénykép. Van egy album, amit magamnak válogatok, fekete-fehér képek egy jövendő ház falára. Nincs benne még egy tucat kép sem, miközben ezt gyúrom, a próbálgatásokat betettem egy albumba és -egy hirtelen ötlettől vezérelve- ennek a linkjét tettem bele a levelekbe.
Talán ezért, talán nem, de vasárnap reggelre ott találtam magam, hogy villámgyorsan el kell döntenem, hogy Svájcba, Hollandiába, Németországba, Itáliába vagy Angliába esetleg tovább Mallorcába megyek-e másnap. Amikor kiválasztottam a lehetséges célországokat, két nyugat-európai országot zártam ki határozottan, Németországot és Franciaországot. De most a határátlépések ideje van. A szó valódi és átvitt értelmében is.
Azért írtam a német hostnak, mert nagyon izgalmasnak tűnt a munka, egy lakás felújítását befejezni, a berendezésnek október végére kész kell lenni. Már annyi lakást újítottam fel, benne lakva és a költségvetésen rágva a körmöm, hogy valóra vált álomnak tűnt ezt a tudást valahol máshol kamatoztatni. Bár a host bemutatkozásában nem volt róla szó, beleírtam a levélbe, hogy tudok varrni, ha esetleg függöny vagy ilyesmi kéne. Olyan lelkesedéssel érkezett a meghívás, hogy azon kaptam magam, hogy a sokkal kecsegtetőbb lehetőségek és a kezdeti elhatározás ellenére Frankurthoz lenne a legnagyobb kedvem. Elsodort az irracionalitás, az első levélváltás után egy órával már WhatsApp-on beszéltünk, már amennyire az őrült spanyol harangszótól hallottuk egymást.
Madridon keresztül lehet Frankfurtba repülni, mire észbe kaptam Adrian, a leendő házigazdám már lefoglalta és kifizette a madridi panziót, ahol "mindig meg szokott szállni", hogy ne kelljen a repülőtéren töltenem az éjszakát. Imádja Madridot, mint tudjuk én nem, ezért meg akar téríteni, kaptam vagy 10 helyet, amit meg kell néznem, 2 étterem ajánlót árakkal, 2 múzeumot a konkrét képek címével, amit különösen meg kell néznem. Minderre van 22 órám, bátorításként küldött még vagy 12 fényképet is. Arra a praktikus felvetésemre viszont, hogy hogyan lehetne szeretni egy várost, ahol se folyó, se tenger, nem tudott mit mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése