MUNKA?

Ma befejeztem a konyhát, amennyire tudtam. Az utolsó sor követ nem tudtam lerakni, mert vágni kéne őket. Fúga nélkül, pontosan voltak illesztve újkorukban, persze, hogy nem tudtam a hosszanti oldalt olyan pontosan újrarakni, hogy az utolsó sor 1,5 cm-vel ne lógjon túl. Annyira nekikeseredtem, hogy még a flex-szel való vágást is megpróbáltam volna, de bekapcsolni sem tudtam. Egy gyerekkoromban hallott történet miatt, amelyben ujjak és flex szerepelt, igazából eléggé félek tőle.
Adrian próbált vigasztalni a telefonban, hogy a 99%-os készültség tökéletesen illeszkedik az ő 'nincs tökéletes' teóriájába, de nem sikerült meggyőznie.
Miközben raktam a követ, arra -a sokatok által feltett- kérdésre próbáltam megfogalmazni a választ, hogy minek is kell nekem utazgatás közben takarítani, ablakot mosni, talicskázni vagy éppen padlólapot rakni. Kivételesen nem a saját szavaimmal, hanem egy történettel tudok pontosan válaszolni, egy olyan könyvből, amelyik nagyon fontos számomra, a címe: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, SU-LA-CE, alias Sári László tolmácsolásában.

"Lin-csi apát kolostorába egy nap ifjú szerzetesjelölt érkezett. Lovon jött, vágtában, lázas, szent igyekezet hajtotta. Lin-csi szerzetesei egy csésze rizskásával kínálták. Megmutatták neki celláját, s magára hagyták.
- Apát! - szaladt az ifjú máris Lin-csihez. - Apát! Kérlek, lássunk nyomban munkához. A Tanítást akarom! A Tanítást!
- Megkaptad már a rizskásád? - kérdezte tőle Lin-csi kedvetlenül.
- Megkaptam.
- Na és megetted?
- Megettem.
- Kikanalaztad az utolsó szemig?
- Kikanalaztam.
- Nahát akkor most eredj, és mosd el a csészédet! - kiáltott rá az apát, csak úgy zengett a ház. A novíciusnak földbe gyökerezett a lába.
- Eredj és mosd el! Nem hallottad?! - parancsolta újra, de az ifjú csak állt némán. - Mosd el alaposan, ragyogjon az a tál. Mára ez lesz a dolgod. Indulás!
Miután a szerzetesjelölt még mindig megkövülten állt, folytatta az apát.
- Holnap hozzálátsz és rendbe hozod a cellád. Kitakarítod, kifested a falát, az ajtaját, ablakát. Esténként varrsz magadnak néhány rend szerzetesi ruhát. Télire melegebbet, nyárra könnyebbet. Mikorra elkészül a cellád, következnek a téli munkák. Zsákvarrás, kötélfonás, kosárfonás. Közben gyakran lássalak a konyhán, készítsd elő a szakácsnak a munkát, este pedig jöhet a mosogatás. Még télen készülj a tavaszi rizsföldi munkára. Mindenekelőtt varrj magadnak nemezcsizmát. Nyárra gondoskodj kapáról, kaszáról, öntözőkannáról és egyéb kerti szerszámról. Ősszel láss hozzá ismét a celládhoz, hozd rendbe télire. Nincs utálatosabb a piszkos, hideg cellánál! Hogy könnyítsünk az életen, meg kell tanulnod a rendet. Rászánunk erre néhány évet, s amikor már minden, amit soroltam, könnyedén megy, bevihetjük a celládba a szent könyveket. Akkor már nem zavarhatják meg az életed... Szóval, ne siess, novícius, ne kapkodj. Addig lesz jó neked, míg könyveid a munkás nappalok, mestereid a töprengős éjszakák és hajnalok. Most menj, ne is lássalak! Légy boldog! - szólt novíciusához Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."