VISSZASZÁMLÁLÁS

"Ne használj nálad intelligensebb háztartási eszközöket!" (Ádám)

Europe - The Final Countdown

Reggel a 15 szavas spanyol szókincsemmel a textil és a remekbe szabott reggeli is meglesz, sok időm nem marad a reptérre indulásig, a Prado és az El Jardin del Paraíso legközelebbre marad. Jövök még Madridba, ennyit elértem ezen a villámlátogatáson. A maradék időben valahogy megoldom a lehetetlent és a buggyanásig telt bőröndbe bepasszírozom a 4 kilónyi kb. 25*30*35 cm textilt. A műveletnek áldozatul esik  egy kopott leggings meg az összes nélkülözhető prevenciós felszerelésem, a vitaminhegy, amit egyszer sem szedtem be és a shaker a hozzáillő baromi egészséges porokkal, amiből egyszer sem ittam. Hihetetlen erőfeszítéssel becsukom a bőröndöt, de előtte még megpróbálom bezárni a sosem használt számzárat a középső záron, csak mert félek, hogy kinyílik a túlterheltség miatt. Természetesen nem sikerül rájönnöm, hogyan kell beállítani, innen jutott eszembe a nap idézete egy expasitól. Elindulok és kétméterenként nyílik ki a középső zár, ekkor még azt hiszem, hogy azért mert megtömtem a bőröndöt. Szerencsére a másik két oldalsó zár tart, ezért anélkül érek ki a reptérre, hogy szétborulna.

Elviszem fóliáztatni a bőröndöt és a fickó egyből mondja, hogy sok lesz ez, mérjük le. 30 kg, a légitársaság max. 23-at enged feladni, és a büntetés 100 euró függetlenül a túlsúlytól. Odajön egy reptéri alkalmazott és azt javasolja, hogy pakoljak ki 7 kg-t a bőröndből egy harmadik táskába, legyen az a kézitáskám és az oldaltáskámat adjam el cabin baggage-ként. Pár hete vettem útközben egy összehajtogatható táskát, eddig is imádtam fekete retikülként használni, most egyenesen istenítem, hogy van. Belepakolom a cipős zacskót meg a textilt, visszamegyek, mérlegelés: 25 kg. Mérés közben -mivel megint kinyílik a számzár- a fickó rácsap egyet, bezáródik. Bezáródik, emelés közben eltekeri a számokat. Tehát ki kéne vennem 2 kilónyi cuccot, a számzár -isten tudja milyen kombinációnál- bezárt és van 50 perc az indulásig. Nem akarom elhinni, a fickó feszegeti a bőröndöt egy késsel, de -ez most nem a reklám helye- ez egy Samsonite, nem lehet csak úgy ukkmukkfukk feltörni. Én azzal próbálom lenyugtatni magam, hogy számolok. Mármint nem tízig, hanem hogy a 100 eurós büntetés még mindig csak a fele a bőrönd árának. A fickó feladja, rám néz, oldjam meg, végtére is az én bőröndöm. OK, három számjegy, ezer lehetőség, kezdjünk neki elölről vagy hátulról, maradjunk a konzervatív megoldásnál: 000-001-002 és így tovább. Nyugi, nincs más lehetőség. Kis híján elsírom magam, amikor 010-nél kinyílik. Látom, hogy a fickó is. Ezek után viszonylag nyugodtan veszem, hogy apróra szétszedetik velem a táskáim tartalmát a biztonsági ellenőrzésnél. Négyszer megyek oda-vissza az ellenőrző kapun.

Frankfurtban leszálláskor megkapom a legjobb barátom üzenetét, hogy kb. félnapos Telenoros konzultáció után sikerült feléleszteni a netemet, és két nap után végre nem vagyok elvágva a világtól. Az első üzenetben, ami bejön, azt látom, hogy meghalt Göncz Árpád, basszus, akkor inkább ne lett volna net. Egy igaz ember, nyugodjon békében.

Ilyen nincs, hamarabb ér a bőröndöm a szalagra, mint ahogy én odaérek a géptől, nos, Németországban vagyok. Adrian részletes instrukciókkal látott el a reptérről való utazáshoz is, de ez elveszik  a kb. 40 oldalnyi szöveg és kép között, amit rám küldött a WhatsApp-on. Már elég ideges vagyok a sok mesteri leírástól, amit az útvonalról adott, de az pl. nincs benne, hogy az S8, amire fel kell szállnom, az egy vonat. Ezt biztos minden EU állampolgár tudja. Egy óra bolyongás után végre megtalálom a pályaudvart, a vágányt ás a jegyautomatát is (amit le kell fényképeznem neki, hogy másoknak is meg tudja mutatni). Leszállok a vonatról, egyetlen mozgólépcső sem működik. Két fullra tömött táska és a bőrönd, egy csaj szánja meg a szenvedésemet, fél úttól felviszi a bőröndöt. Kimondhatatlanul hálás vagyok.
A buszmegállóban vár Adrian. Egy felújítás alatt álló lakásba érkezünk, ahol van egy másik workaway-es fiú is, Massimo Olaszországból. Igazi német vacsorával -zsemlegombóc, barna szósz- meg vetett ággyal fogadnak, ekkor már a hosszú üzeneteken is tudok nevetni, Adrian 61 éves, kolumbiai születésű angoltanár újságíró és író felmenőkkel, négy nyelven beszél. Egyfolytában.