KÜLÖNBÉKE

Játékos kedvű, szórakozni vágyó teremtmények vagyunk mi, a világegyetem vidrái." (Richard Bach)

Simon & Garfunkel - Mrs. Robinson 

Kommunikációs vagy inkább nem kommunikációs állóháborúba érkeztem. Massimo 26 éves olasz srác, elég komoly, kicsit talán magának való, van egy állatélelmezési bachelor diplomája és még a szüleinél lakik. Adrian 61 éves, öntörvényű művészlélek, időnként elég hisztis, ezen felül kialakította azt a véleményt, hogy Massimo lusta, még gyerek, mert a 'Mama-hotel'-ben lakik, kissé élhetetlen, ezért minden dolgába bele kell szólni. Mire megjöttem, a nem beszélünk, csináljon a másik, amit akar állapotba jutottak. Ma, a negyedik közös vacsoránknál a facilitátori szerepem már a filmekről szóló vitáig juttatta a helyzetet. Nevelési céllal elmeséltem Sainsbury reklámfilmjét, szokás szerint megint nem volt netünk, hogy megmutassam nekik. Három nemzet, három generáció ül az asztalnál, nagyjából 20-20 év van köztünk. Magyar filmekről nem esett szó, kicsit szánalmas, hogy csak Gábor Zsazsa került csak szóba a bombanők színésztehetség nélkül szekcióban. Tudtátok, hogy volt egy házassága a kilencből, ami csak egy napig tartott?

Mióta elmeséltem, Adrian azóta röhög folyamatosan a darált hús vs. cracked meal sztorin, amikor őrölt borsot kértem tőle, kis híján megfulladt. Ennek tiszteletére ma 'minced meat pie'-t csinált, darált húsos pite-szerűséget, ami meglepően finom volt. Olajon meg hagymán megfuttatta a darált húst és a szeletelt sárgarépát. Dobott hozzá konzervkukoricát meg némi barnaszósz fűszert, de ezek az eredeti angol verzióban persze nincsenek benne. A tepsi aljára pakolta a húsos katyvaszt, befedte krumlipürével és aranybarnára sütötte a sütőben. Ildi 'hamburger meat' javaslatát pedig sajnos nem védte szabadalmi oltalom, ezért bekerült a Német Kereskedelmi Kamara német-angol tolmács képzésének anyagába, mint példa a kreatív nyelvi problémamegoldásra.

Frankfurt meglepett a színeivel, megérkeztem a szalonzöld Spanyolországból és igazi szivárványszín őszbe csöppentem. A külváros lehetne akár Budapesten is, az épületek elég hasonlóak, eltekintve attól, hogy itt láttam először olyat, hogy a homlokzatfelújításnál ipari textillel be van fedve még a járda is, hogy nehogy megsérüljön, koszos legyen a törmeléktől. A Majna nagyon tetszett, komótosan halad a dolgára, mindkét parton lehet sétálni, kerékpározni egészen közel a vízhez, nincs beépítve, csak parkosítva. Persze, csak ha nem fél az ember a kacsáktól és egyéb szárnyas lényektől, akik tömegesen grasszálnak a járókelők között a parton. Rengetegen kerékpároznak és még nemigen találtam olyan útszakaszt, ahol ne lett volna kerékpárút is. Belefutottam egy piacba is, szerintem az egész város ott állt borospohárral a kezében. Megkóstoltam az almabort kis almalével keverve, de hagyjuk, jobb, ha az autógyártásnál maradnak.