És igen, hiányzik az idézet a kis-nagyfiamtól. A megnevezés ihletője egy meseszép könyv, Thomas Berger Little Big Man (Kis Nagy Ember) című regénye. A pillangós noteszben 30 napra volt illusztrált macskakaparással idézet. Úgy gondolta, hogy innen már csak feltalálom magam valahogy. Amikor írtam a bejegyzéseket ide, szándékosan nem reagáltam az általa válogatott idézetekre és zenékre. Mégis megható volt néhányszor a szinkronitás egy-egy gondolatom és az ő zenéi, mondatai között. Egyszeri varázslat volt, hogy az ajándékát felhasználhattam a bloghoz, kicsit oldotta az én gátlásaimat is, segített leírni az első mondatokat. Köszönöm neki, hogy ezt lehetővé tette és itt és most szeretném megköszönni Neked, nektek is hogy olvassátok, amit írok. Ez egy publikus blog, bár amit írok elsősorban azoknak lehet érdekes, akik ismernek, de nem titok azok előtt sem, akik nem.
Valahol öngyógyítás az írás, az én tanulásom arról, hogy hogyan nyíljak meg jobban, tudunk kicsit együtt nevetni azon, ami nehéz, ami fáj, ami nem sikerül. Azon, hogy mennyire nagyon félünk. És a végére talán kevésbé fogunk félni.
Nem lesznek idézetek, de lesznek, lehetnek reflexiók, Bence beleírhat a blogba, ha úgy gondolja, Ti pedig írhattok megjegyzést, ha gondoljátok (és, ha jól állítottam be). Én örülnék neki.
