2015. október 1., csütörtök

ÓDA A FODRÁSZHOZ, AKI OTT SEM VOLT

Bocs Fiúk, ezt a bekezdést ugorjátok át. Amikor otthon elmeséltem az utazásom tervét valakinek, általában a "Miért?" volt az első kérdés, nemtől függetlenül, a második viszont erősen korrelált a nemmel, a fiúk azt kérdezték: "Nem félsz?" a lányok azt, hogy "Viszel körömlakkot?". Hoztam körömlakkot, de nem használom, mea maxima culpa.

A hajfestés volt a következő kérdés és azon én is sokat tanakodtam, mígnem a fodrászom megrántotta a vállát és összekészített egy túlélő csomagot. Még soha életemben nem festettem a saját hajamat, ma Malagában, egy bérelt lakásban ez is megtörtént és újrafesteni sem kell. Se a fürdőszobát, se a hajamat. Mivel ez egy professzionális festék, aminek a használatát -az olajtartalma miatt- a fodrászok is külön képzésen tanulják, és augusztus óta elfelejtettem a keverési arányokat, ezért hazardíroztam kicsit, elégedett vagyok és hálás Adriennek, aki ezt lehetővé tette.

Minden rémtörténet ellenére, amit otthon hallottam, én még sosem féltem itt az utcán, se nappal, se éjszaka. Ma történt az első ijesztő élményem, az előttem egyedül haladó fiú felhúzta magát és különösebb látható ok nélkül rúgott, minden erejét beleadva. A kaput találta el mellettem és más nem is történt. Azért a Thyssen Múzeum végére lett újra felhőtlen a mosolyom. Ami egyébként nem lett a kedvencem, szemben a madridival, amit nagyon szerettem. Hideg, kopár és kevés a kép.

Nem úgy a kései ebédem, ami előételként sült zöldség és rák volt egy olyan finom tésztába tekerve, mint ha csak lisztet fújnál a forró sütőlap fölé. A főétel pedig grillezett lazac, sosem fogom megunni. Meg kicsit vastagabbra szelt burgonyachips, amit gyerekkoromban Anyukám mindig sütött Szilveszterkor, amikor még nem is hallottunk a chipsről. A legtrükkösebb mégis a bor volt, amihez szintén nem értek, ezért a savgerinc szó használata nélkül vitattuk meg a pincérlánnyal a fehér bor kínálatot. És amit végül hozott az nem volt túl jó, de legalább a kaja ellenére a fejembe szállt. Még akkor is vihorásztam, amikor hazaérve találkoztam a lakás tulajjal.

1 megjegyzés:

mama írta...

Szia Marikám! Megtaláltam, hogy hogyan tudok hozzászólni ehhez a nagyszerű MŰ-höz. Ez tegnap este volt és nagyon megörültem, aztán elírtam a jelszót és az egész tablet leblokkolt. Ádám tette rendbe, mert itt voltak ma ebédre.
Remélem ma több sikerrel járok. Nagyon sokszor puszilunk és sokat gondolunk Rád. Mama Apu