“Ne félj!” (Biblia)
George Ezra - Listen to the Man
Két nappal azelőtt lettem 42 éves, mielőtt elindultam. Elsőre tipikus életközép-válság utazásnak is tűnhet. És talán a pohár alján van is benne valami igazság. Az okok lassacskán kiderülnek, most egy születésnapi ajándékom miatt hoztam fel. Bencétől, a kis-nagyfiamtól egy naplót kaptam ajándékba, amelybe minden napra írt nekem egy idézetet és egy dalt, amit meg kell hallgatnom. Ezeket találod a bejegyzés elején, ha van kedved, hallgasd meg a zenéket.
Segítőként (volunteer, helper) érkeztem Portugáliába. Az önkéntesség úgy működik, hogy napi pár órában besegítek a házigazdának, cserébe szállást és ellátást biztosít. Estoi-ban vagyunk, 9 km-re a tengerparttól, a hegyek felé, dimbes-dombos tájon, egy ökokempingben. Az ökokemping annyit jelent, hogy visszakerültem a nagymamám házába gyerekkoromban. Pottyantós wc, csak itt compost toilet-nek nevezik és fűrészpor szórással fejezik be műveletet, ecettel és újságpapírral ablakmosás, meleg víz, ha a nap is úgy akarja. Azért nem olyan vészes, egyrészt, mert van wifi, és akkor minden van. Másrészt, mert a személyzetnek van folyó meleg víz, meg minden.
Gyönyörűséges a kert, ami ebben a szárazságban nagy mutatvány. Öt különböző stílusú, nagyon hangulatos házacska van a vendégeknek, tehát legfeljebb 10 embert tudnak elhelyezni. Owl textiltervező, designer, az ő ízlése keresztezőzik Stuart bohém recycling mániájával meg kertész szakmai tudásával. Szédületes a hely. Nyáron szinte sosem esik, ezért a szabadban vannak a közös terek. Pavilonokkal árnyékolva a biliárdasztal, csocsó, pin-pong asztal, függőágyakból nézhető mozi. Van egy hatalmas étkezőasztal, szintén kint, azt kell megteríteni a reggelihez, bekészíteni a kávéfőzőt, kitenni a dzsemeket, müzliket. A reggeli meg is van, jöhet a takarítás. Megmutatja Owl, hogy mit hogyan szokott csinálni, egy kis sepregetés, felmosás kb. ötujjnyi lebomló mosószeres vízzel. Nincs víz, a környéken két helyen van működő kút, onnan kell hozatni a vizet, rettentően spórolnak vele. A nagymamám lekapott volna a 10 körmömről, ha így mosogatok vagy takarítok nála. Ez az érzés még sokszor rámtör.
Fél nyolckor keltem és mindenstül kilencre készen vagyok. Van egy pár tyúk hátul az udvarban, úgyhogy tojás van a reggelihez. Lehet, hogy hiányos a neveltetésem, de én itt láttam először, hogy a tükörtojást forró vízben készítik, nem olajon vagy vajon. Isteni, eddig nem szerettem, mert túl zsíros volt nekem. Mostantól a kedvencem.
Délelőtt még áthúzunk két ágyat és azzal tényleg vége a munkámnak, az ebéd ismét zseniálisan egyszerű, paradicsomos-zöldséges tészta, saláta, sajt és persze bor. Nagyon kell figyelnem az angolra, sokszor az sem tudom mi van, de valahogy mindig megoldódik. És indulás az óceánhoz, Stuart Citroen kacsájával, a MarakeshExpress-szel. Egy öreg hippi a csávó, ősz copf, fonott karkötők, batikolt táskák, vegaság. De, mindenek előtt hatalmas életöröm és sok-sok nevetés. Biztos a dumája is kiváló, de abból még sokat nem értek.
Faro Island, óceán, először fürdök benne. Erre nincsenek szavak. Élni jó.
Ja, van még egy munkaköri kötelességem,a kutyák esti sétáltatása. Jessy, a németjuhász + x, aki első nap minden új jövevényt megmorog és megugat, aztán másnapra megbékél. Szerencsére, velem ez egy órában lejátszódott. Itt van még a már emlegetett Sandy alias Suzy, akit nem az eszéért szeretünk. Elindulunk hármasban,a kutyák persze elrohannak és nekem csak rémlik az útvonal, amit előző este megmutattak. Kicsit kétségbe esek, hogy elhagytam első este a kutyákat. Bámészkodok, merre járunk és közben a földről gondolkodom. Városi lány vagyok, nem volt sok dolgom a mezőgazdasággal otthon. Amin itt megélnek a növények, azt én inkább valami sivatagnak néztem volna. Nem is föld, hanem vörös és fehér por. Reggel a magyar víz, este a magyar föld értékelődik fel bennem. És végül a kutyák is megtalálnak engem. A kapu a portugál komótossággal, de végül kinyílik.
A vacsorából egy fontos újdonságot kell megosztanom: The Colonel a desszert, ami citromsorbet nyakonöntve egy jókora adag vodkával. 2000 szilvesztere óta nem iszom vodkát, az ilyen fogadalmak, ugye, nem véletlenül születnek. De kiskanállal enni remélem ér.
