"In the end we only regret the chances we didn't take."
FREE RIDE - Edgar Winter GroupÚjabb bűnömet kell meggyónnom, azon felül, hogy egy Petőfi vers címét kölcsönvettem, nem annyira szeretem a verseit. De, ha már így eszembe jutott, örök csodálatom tárgyát, Mácsai Pált és Latinovits Zoltánt érdemes megnézni, már csak azért is, hogy ne feledjük, bármilyen jók is vagyunk, mindig nem lehetünk a legjobbak.
Az volt a tervem, hogy ma továbbmegyek, de pár dolog miatt a maradás mellett döntöttem. Péntek óta nincs a házban internet, csak pillanatokra. Airbnb-n keresek szállást, erre ennyi net nem elég. Vasárnap még a ruháimat is ki akartam mosni, de hirtelen felindulásból indultunk a születésnapra, nem tudtam elindítani a gépet, még ment az előző adag. Nem tudom mit csinált volna az az expasim, aki minden találkozásunkat azzal halasztotta későbbre vagy el, hogy még megy a mosógépe. És én el is hittem, a cérna csak ott szakadt el, amikor élére hajtogatva tette be az alsógatyáit a szennyesládába.
Már sötét volt, mire tegnap hazaértünk, mosásról szó sem lehetett, és kedvesen győzködtek, hogy maradjak még egy-két napot. Az ágy amúgy is egész nap nagyon húzott, ezért nem volt hozzá kedvem, hogy nekiinduljak ma 11-kor szállásfoglalás nélkül.
Dél körül megérkezett az új fiú, Andy Szlovákiából. Tom már pakolt, mert este Írországba repül, Tina rettentő elfoglalt volt, szokás szerint, ezért rám maradt a ház megmutatása, meg a szokások tisztázása. De nem bántam, Andy-vel egyből kiválóan megértettük egymást, az angol is OK volt, az Anyukája éppen Budapesten dolgozik, tehát eleve örült nekem. 26 éves, és engem is annyinak nézett, ami kedves és kegyes hazugság, de mosolyogva könyveltem el, persze. Lementünk a tengerpartra, és az erősen goás beütésű, utolsó parti bárban mezítláb csodáltuk a naplementét és megvitattuk az utazásokat, a félreértett és kinevetett angol mondatokat, kutyákat, gyerekeket, meg mindent. Mi beértük két alma cider-rel és csak a szomszéd asztaloktól átcsellengő füves füsttel, de ezzel egyedül voltunk a helyen. Nem is meséltem, hogy Tom nagymamája még főzött teát marihuánából, alvást elősegítendő.
Ránk sötétedett, mire hazavihorásztunk, legjobban azon a friss szerelmespárok első közös bevásárlására kívánkozó mondaton az Aldiban, amit Andy ejtett el. Vett egy mentolos papírzsebkendőt magának, mondtam, én nem szeretem a mentolost. "Óh, hát akkor ebben most nem vagyunk egyformák? "
