"Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz, hogy egy kicsit elveszett lehess?"
(Tandori Dezső)
Palma Violets - Last of the Summer WineTegnap délután elmentem végre fényképezni, úttalan utakon a nagy portugál porban. Csináltam is pár képet, többek között pár csigát az általam ismert egyetlen csiga-tudósnak, hátha ez a kérdés végre kicsit kifog rajta. A legviccesebb az volt, hogy a semmi közepén találtam egy golflabdát az út mellett. Ki tud az olívabogyótól roskadozó fák között golfozni? Talán van itt egy másik Robert Campbell, mint a legszebb zenéjű kedvenc filmemben, a Medicine Man-ben a különc orvos, aki az esőerdőben golfozik. Ezt a filmzenét a baráti körömben nem szabad emlegetni, mióta a 29. születésnapom meglepetés partiján órákig vártak rám és közben vagy négyszer végighallgatták ezt a CD-t. Azért meglepetés parti, mert én nem tudok róla, ugye. Hát honnan tudtam volna, mikorra kell hazaérnem?
A házszabály szerint a péntek az étteremben vacsorázós nap, de én tegnap kihagytam, sok volt már kicsit a nyüzsgés. De ma is össznépi vacsi lesz, mert a belga srác holnap utazik haza. Nagyon jó kis társaság gyűlt itt össze, egy ír házaspár, akik udvariasan tűrték, hogy véletlenül leskótoztam őket. Chris, az antwerpeni srác, aki számítógépzseni és léggitár tanár. Kénytelen voltam valahogy nem megfulladni a visszafojtott röhögéstől, amikor ezt kimondta. És igen, pénzért léggitár órákat ad interneten keresztül. Végtére léggitár világbajnokság is van. A törzsgárda utolsó párosa egy holland anyuka a fiával, rajtuk kívül jött ma még egy kedves cseh lány az olasz barátjával. A cseh lány Ozorás karszalagját egyből kiszúrtam, úgyhogy jókat röhögtünk a magyarországi élményein.
Az ünnepelt belga srác kőkemény vegetáriánus, ehhez képest sikerült egy olyan étterembe elvinniük minket, ami a halételekről híres és egyetlen húsmentes főétel sem volt. Így omlettet kapott, de azt mondta, hogy örül neki, mert vagy tíz éve már tojást sem evett.
Ma azt tanultam, hogy ne hagyd otthon a fényképezőgéped, ha a többiek viszik. A vacsora előtti kavarodásban nem derült ki nekem, hogy előbb még elmegyünk az Olhão-i kikötőbe, ahol a legjobb súrolófényekkel simogatott hajókat kellett a telefonommal fényképeznem.
