"Life begins at the end of your comfort zone." (Neale Donald Walsch)
KONGOS - Come with Me Now
Otthon, amikor rám tört a félelem, hogyan is lesz ott a nagy idegenben barátok nélkül, család nélkül, megszokások nélkül, azzal vigasztaltam magam, hogy a Hold ott lesz. Egyszer egy exem mondta valakinek telefonon, aki pár kilométerre volt tőlünk, hogy "ugyanazt a felhőt nézzük, míg beszélünk". Én meg azt gondoltam, hogy ugyanazt a Holdat fogom nézni, mint a fiam és az elmossa a rossz perceket. Ma jöttem csak rá, hogy mi olyan furcsa itt, már azon kívül, hogy egyetlen árva szót beszélek portugálul (odrigada). Nincs Hold. Pontosabban, Anyukám ma azt mondta, hogy még megvan, tehát csak nem látszik, se korán, se későn, semmikor. Amikor kérdeztem a házigazdát, hogy mi vagyunk-e túl délen, túl magasan, túl ittasan, azt válaszolta, bezzeg, ha láttam volna a Szuperholdat augusztus 29-n. Ami azt illeti, láttam aznap a Szeremley-teraszról egy tökéletes teliholdat tükröződni a Balaton vízén a legjobb barátaimmal, egy tökéletes születésnapi vacsora mellett, úgyhogy nem panaszkodom.
