FARO ISLAND

"Don't count the days, make the days COUNT." (Muhammed Ali)

K'naan - In the beginning 

Vasárnap, szabadnap. Korán elmegyünk Owl-lal, míg ő a templomban van, vásárolgatok kicsit a keddi utazáshoz és beülök egy kávézóba. Akárhogy is, ez a műfaj megy a portugáloknak a legjobban. Alig fejezem be a világ legfinomabb mandulás croissant-ját, Owl már meg is jelenik a barátnőivel. Hamar végzett, biztos nem gyónta meg az ittas vezetéseit. Innentől egy órán keresztül stand by-ba kapcsolok és olvasok, mert angolul beszélgetnek ugyan, de a tökéletes semmiről.

Ennek ellenére megéri megvárni, mert elvisz Faro Islandra. Itt a tengerparti kutyasétáltatás ismét trükkös gin tonicba torkollik, de nem bánom, mert fantasztikus hangulata van a helynek. Csupa tengeri emlék a kocsma, a tulaj szolgál ki, az élete fényképeken a falon. Az asztalok között cirkáló kutyája a vádlijára tetoválva, az asszony az alkarjára. Esztétikailag fordítva indokoltabb lenne. 

Owl elmegy Suzyval, én meg sétálok végig a szigeten és élvezem a színeket, a napfényt, a szelet. Egyszer csak meglátok egy színes ernyőt a levegőben, átvágok keresztben a szigeten és végtelen fényképezésbe kezdek. Kytesurf-ösök mindenütt a hullámokon. Annyira belemerülök a bámészkodásba, hogy kis híján lekésem a hajót, ami visszavisz Faro-ba.

Mivel van még időm a busz indulásáig, hirtelen ötlettől vezérelve felülök a kisvonat formájú turistabuszra. Faro-ról semmit nem tudok meg, ha nem énekelne egy olasz csapat mellettem, akkor sem lehetne hallani a felvett szöveget, annyira rázkódunk a kockaköveken. Ha arra jártok, hagyjátok ki.