HULLÁMOK

“There are plenty of ways to enter a pool. The stairs ain’t one."

(Walker Lemond)

The Soft Packs - Answer to Yorself

Nehezen keltem, fáradt voltam egész délelőtt. Semmi különösről nem beszéltünk, valahogy mégis felkavart az esti beszélgetés a gyermekem apjával. Átjött egy hullám egy régvolt dimenzióból az enyémbe. És itt interferáltak.

Reggeli takarítás, a rutint ma megtörte, hogy a hátsó traktusban összefutottam a német lánnyal, aki ékes angolsággal megkérdezte, hogy szerintem mit kéne tenni, mert a barátja panaszolta, hogy a fiú wc-ben magas a szarhalom, -bocs, mondjátok másképp, ha szégyenlősek vagytok- és a ráöntött fűrészpor egyből legurul, nem takarja, amit kell. És hogy el kéne valahogy egyengetni. Vagy valami hasonlót, mert egy árva kukkot  sem értettem belőle, csak a kísérő kézmozdulatokból raktam össze, hogy mit akar. Elit iskola volt a Hámán, de az angolórákon kimaradt az idevonatkozó szókincs, csak annyit bírtam kinyögni, hogy szerencsére ez nem az én munkámhoz tartozik, de továbbítom a kérést. Utóbbi hazugság volt, mert max. lerajzolni tudnám a házigazdáknak.

Owl házának takarítása után, hisztérikus gyorsasággal elindultunk valahová, aminek köze volt a mosodához, meg Stuarthoz. Épp csak bedobáltam a táskámba a túlélő készletet (térkép a finta környékéról, mobil, pénz, e-book olvasó, pzs, víz, napszemüveg) és már viharzottunk is. Owl a szomszéd faluban kitett a Lidl-nél, hogy elszalad a mosodába, várjam meg Stuart-ot. Nem igazán értettem, hogy mi van, de olvasgattam, Stuart sehol és nem törtem a fejem azon, hogy miért nem használják a mobiltelefont egy találkozó megszervezéséhez. Befutott Owl és kiderült, hogy Stuart rég bent van, már bevásárolt és a kasszánál áll. Megkérdezték, hogy mit akarok főzni este, mert én vagyok a soros. Nagyszerű, volt kb. 15 másodpercem, hogy kitaláljak egy vega fogást és a hozzávalókat. Áh, megvan, gyorsan visszaszaladtam, hoztam két padlizsánt, mert nem emlékeztem, hogy hívják angolul. Elhadartam a töltött padlizsán hozzávalóiból, ami eszembe jutott, mindenre bólintottak, hogy van otthon. Reménykedtem, hogy nagyot nem hibázok.

Hazafelé megpihentünk egy vendéglátóipari egységnél, és levegőt venni sem volt időm, Owl már ki is kért egy üveg bort, szerencsére kisebb üveg, 3,5 dl körül, de könyörgöm, még 11 óra sem volt. Beszélgettünk egy jót, anyákról, anyósokról, házasságról, a legigazibb beszélgetés volt, mióta itt vagyok. El is felejtkeztem róla, hogy angolul beszélünk, nem maradt hatástalan a bor.

Ebéd után megkérdezték, hogy akarok-e menni a tengerpartra, hát erre mindig igen a válasz. Elmentünk Stuart-tal Faroba és hihetetlen szép volt a part, a nyáron először megteltek a szigetecskék közti lapályok vízzel. Ahol tegnapelőtt még sétálgattak a helyiek, most tenger volt. Fújt a szél és éjjel is fújhatott, mert hatalmas hullámok voltak. Le sem ültem a törölközőre, hanem egyből mentem a vízhez. Hideg volt a víz, de nagyon vicces, ahogy a hullámok visszaverődnek a partról, egymásnak csapnak, majd nincs idejük elhalni, mert már ott is a következő. Lassan beljebb és beljebb mentem, igazán át tudtam érezni, milyen lehet, ha valaki fél a víztől. Még a térdig érő vízben is félelmetesnek tűnt. És az is volt, úgy vágott fenékre egy hullám, hogy lesmirglizte a narancsbőrt a homok a hátsó felemről. Próbálgattam, hogy meg tudok-e állni, de csak akkor nem döntöttek fel a hullámok, ha rájuk feküdtem, és sodródtam velük egyet. Ha beleálltam, akkor felborítottak. Úgy tűnik az állás egyben ellenállás, az áramlással menni, hagyni magunkat valami sokkal hatalmasabb által mozgatni, az alázatos, félelmetes és élettel teli. Bár ezt Erika barátnőnk már rég mondja. Fáztam, kimentem bámulni az eget, a telefon hibát jelzett fényképezéskor, újraindítottam, kérte a PIN kódot, ami persze a bőröndömben van, úgyhogy nincsenek képek.

Gyors séta kutyákkal és kivonultam a konyhába főzni. Még felhívtam Mamát, hogy hogyan szokta előfőzni a padlizsánt, aztán hajrá. Csodásan nézett ki a tölteléknek való, ahogy pirult az olívaolajon a hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika, padlizsán, meg egy kis gomba. Megtöltöttem a fél padlizsánokat, rátettem a reszelt mozzarellát, és amíg összepirult a sütőben azon röhögcséltünk Stuart-tal, hogy végre találtunk egy szót, amit magyarul is úgy mondanak, ahogy ők: mozarella. Egy igazi angol szó, ugyebár.

Nagy sikere volt a kajának, de igazán a desszert miatt sajnálhatjátok, hogy nincs ízátviteli periféria. Csoki mousse-t csinált Stu, brandy-vel és naranccsal meghülyítve, a lelkem is eladnám érte. Este nekiültem dolgozni, sokra nem jutottam, mire mindent összeszedtem, megválaszoltam, már alaposan holnap van.

Még valami, amikor a helyesírást ellenőriztem és rákerestem Bence idézetére is, akkor derült ki számomra, hogy ebből a könyvből van: Walker Lamond - Szabályok a meg nem született fiamnak, egy kicsit megható, hogy az én kis-nagy fiam ebből idézett nekem.